Kiváló fejlődési lehetőségek és élénk közösségi élet várja azokat, akik a Károli Gáspár Református Egyetemen (KRE) szeretnének kínaiul tanulni. Apatóczky Ákos Bertalan, a KRE Kínai Tanszékének tanszékvezetője nyilatkozott a KÍNA magazin június-júliusi számában.
A KRE Kínai Tanszéke fiatal, hiszen 2020-ban jött létre, az Ön vezetésével. Milyen célokat fogalmazott meg a tanszék megalapításakor? Hogyan halad a tervek megvalósítása és milyenek a mostani prioritások?
Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy noha a kérdések előtt megfogalmazott állítás igaz, mindenképpen meg kell említeni, hogy a KRE-n már viszonylag régóta, 1998-tól lehet kínait tanulni. Igaz, akkoriban még csak külön felvehető idegennyelvi kurzusként választhatták ezt a japán szakos hallgatók. Én 2013-ban kerültem a KRE-re, korábban az ELTÉ-n tanítottam, majd volt egy bő évtizedes kitérőm a versenyszférában is. 2013-ban Vámos Péter hívására jöttem a KRE-re, aki kutatóintézeti munkája mellett azóta is oktatónk.
Az egyetem vezetésének régi célja volt, hogy a Kelet-Ázsia Intézetén (akkori nevén Keleti Nyelvek és Kultúrák Intézete) belül a kezdetek óta működő japán szakos képzés mellett létre jöhessen más kelet-ázsiai nyelvi képzés is, és ez a törekvés elsősorban a kínaira vonatkozott akkor, később bővült a kör a koreaival. Visszatérve 2013-hoz, akkor indult el az intézményünkben a Kínai nyelv- és kultúraismeret specializáció, amely két éves képzés keretében biztosított Kínával kapcsolatos ismereteket a japán szakos hallgatók számára. Már ez a képzési forma is nagyon népszerű volt, működése alatt 86 hallgatónk szerzett oklevelet. Viszont amellett, hogy az egyetemi vezetés is szorgalmazta, a hallgatóinktól is sok olyan visszajelzést kaptunk, miszerint szeretnének teljes kínai alapképzésre járni hozzánk. A szakirányt akkreditációs és tantervi tervezését 2015 elején kezdtük, és hosszú éveken át tartó bonyolult bürokratikus folyamatok után 2019 decemberében akkreditálta képzésünket a Magyar Akkreditációs Bizottság. Ennek eredményeként 2020 szeptemberében indulhatott meg az oktatás az első évfolyamunkon.
A szakirány tervezése során megfogalmazott célok tekintetében igyekeztünk az oktatói gárdánk erősségeit figyelembe venni, és amennyire az egyébként nem túl rugalmas jogszabályi keretek engedték, kihasználni a kutatói és tudósi kapacitásainkat is a szakterületeinken. Bátran mondhatom, hogy oktatóink nemcsak magyar, hanem nemzetközi összehasonlításban is a területeik élvonalához tartoznak, kiváló szakmai kapcsolataikat pedig az oktatásban is érvényesíteni tudják, ez a célkitűzés tehát nem volt alaptalan.
Vannak olyan területek, mint például a Kína-fókuszú modern kulturális antropológia, a kortárs kínai popkultúra és médiaismeret, amelyekben az oktatási portfóliónk országosan is egyedülálló.
Ahol viszont be kellett látnunk, hogy érdemes újragondolni a stratégiánkat, az a leendő hallgatóink megszólítása. A mi oktatóink olyan sinológusgenerációk vezetésével szerezték meg a tudásukat, akikhez közel kerülve sokan már akár közvetlenül a középiskola után biztosak voltak a céljaikban, és abban, hogy ha törik, ha szakad, ezzel a területtel szeretnének foglalkozni. Közhely ugyan, de a világ azóta más lett, és nem várható el a mostani középiskolásoktól, hogy ugyanúgy viszonyuljanak az egyetemi tanulmányaikhoz, mint ahogy mi tettük 20-30 évvel ezelőtt. Talán ennek is köszönhető, hogy sok olyan hallgatónk van, aki nem biztos abban, hogy mit is vár a kínai szaktól, amikor elkezdi. Ők aztán szerencsés esetben menet közben rájönnek erre, és ki tudják használni az oktatási rendszer biztosította lehetőségeket, mások viszont feladják. Amit mi ezeknek a döntéseknek a meghozatalában támogatásul biztosítani tudunk a Károlin, az az oktatóink szaktudása mellett a közvetlen, empatikus hozzáállásuk, valamint az elsősorban a nyelvoktatást segítő korszerű informatikai támogatórendszerek alkalmazása a kínai anyanyelvű nyelvtanáraink óráin.
Arról, hogy a céljainkat mennyire sikerült megvalósítanunk, hadd említsek két példát. Az első évfolyamunk 2020-ban a covid-járvány idején indult, és alapszakos képzésük felét, három szemesztert teljesen, a fennmaradók egy részét online végezte. Talán említenem sem kell, hogy ez milyen nehézségeket jelent például a kínai írás vagy nyelv elsajátításában. Ennek ellenére az az évfolyamunk már régen túl van a végzésen, többek közülük azóta is a kínai szakos ismereteiknek megfelelő szakterületen dolgoznak vagy tanulnak tovább. A másik példa Mátyás Anna esete, aki szintén az első hallgatóink közül való, és aki két OTDK-n egy első és két második helyezést ért el az Orientalisztikai szekciókban, idén ősztől pedig az oktatóink között üdvözölhetjük majd. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy még nehezített pályán is sikerült jól teljesíteniük a hallgatóinknak, és erre az egész tanszéki közösségünk nagyon büszke lehet.
Miért érdemes a Kína iránt érdeklődő hallgatóknak a Károlit választaniuk?
Azon túl, hogy a már említett korszerű és magas színvonalú ismereteket kiváló szakemberektől tanulhatják, az egyetem és a tanszék is számos lehetőséget biztosít a közösségi élményekre. A kezdetek óta működik a Károli Kínai Klubunk, ahol gyakran rendezünk olyan eseményeket, találkozókat, bemutatókat, előadásokat, amelyeken a hallgatóink aktívan, résztvevőként is jelen vannak, ráadásul ezek rendszerint nyilvános események, amelyekről a sajtó is sokszor beszámol. Nagy sikerrel tartottuk meg idén februárban a kínai újévre időzített Kína napunkat, mellyel egyúttal a 25 éves kínainyelv-oktatást is ünnepeltük az egyetemen.
Szintén erősnek mondhatók a nemzetközi kapcsolataink. Az intézetnek korábban főleg tajvani partnerintézményekkel volt közeli kapcsolata, és ezek változatlanul jól működnek. Az egyetemi stratégia kitűzött célja most az, hogy a jövőben szárazföldi kínai egyetemekkel építsünk ki együttműködéseket. Ennek egyik első lépéseként tavaly ősszel a KRE rektora, Trócsányi László látogatást tett a Pekingi Tanárképző Egyetemen (BNU) és a pekingi Idegennyelvi Egyetemen (BFSU), és az utóbbi delegációja röviddel utána ellátogatott hozzánk is. Ezeken a találkozókon módom volt személyesen képviselni a tanszékünket. Idén januárban a KRE BTK közösen pályázta meg az Erasmus+ International Credit Mobility (ICM) programot a BFSU-val. Szintén a BFSU meghívásának tett eleget a KRE ÁJK hallgatói csapata, akik májusban vettek részt egy szellemi tulajdonvédelemmel foglalkozó perbeszédversenyen, ahonnan egy különdíjat is elhoztak. Ami viszont az alapszakos hallgatóinkat elsősorban érinti, az a kínai nyelvterületen történő részképzés, amit gyakorlatilag minden felsőbb éves hallgatónknak biztosítani tudunk.
Az alapszak mellett pedig a hallgatóink felvehetik a Kínai társadalomismeret specializációt is, melynek keretében elsősorban a modern Kínára és a hozzá kapcsolódó tudományos kutatási módszerekre vonatkozó ismereteket szerezhetnek, melyeket aztán az egyéni karrierjük során hasznosíthatnak.
A Bécsi Egyetem vendégoktatójaként hogyan látja a magyarországi és az ausztriai egyetemi viszonyok közti hasonlóságokat és különbségeket?
A bécsi tapasztalataim alapjaiban térnek el a budapestiektől, de ez nem az oktatási rendszerek eltérősége miatt van, hiszen azokról kint kevés a közvetlen tapasztalatom, hanem azért, mert ott teljesen más keretek között és teljesen más minőségben vagyok jelen. Bécsbe Francesca Fiaschetti, az akkoriban az egyetem Institut für Österreichische Geschichtsforschung (Osztrák Történeti Kutatóintézete) alá tartozó Mongolia Cluster igazgatója hívott klasszikus mongol nyelvet oktatni, és az ottani kurzusaimat látogató hallgatók túlnyomó többsége vagy felsőbb éves vagy már végzett, és posztgraduális képzésben vesz részt, így sokkal letisztultabb perspektívából, sokkal céltudatosabban tekintenek a saját karrierjükre. Ez természetesen kihat mind az oktatási módszerekre, mind a figyelembe veendő prioritásokra is, és ezek eredőjeként például sokkal intenzívebbek az ottani kurzusaim. A szövegolvasásban nulláról induló diákok a szemeszter végére képesek önállóan klasszikus mongol nyelvű buddhista tanmeséket (ún. dzsátakákat) olvasni. A bécsi hallgatóim ráadásul a világ minden pontjáról érkeznek, gyakran olyan egyetemekről, mint a Yale, Harvard, vagy éppen Kínából a Fudan, és felkészültségüket tekintve is igen kiváló fiatalokról beszélhetünk. Ami tapasztalataim alapján a magyar hallgatóinknak biztatást jelenthet a bécsi viszonyokkal való összevetésben az az, hogy a pesti oktatás színvonala semmivel sem marad el a kintitől, tehát az itt megszerzett ismeretekkel szintén versenyképes tudásra tehet szert az, aki hajlandó megdolgozni érte.
Komoly eredményeket ért el a kínai írásos középmongol nyelvemlékek rekonstruálásában. Milyen kutatásokat végez jelenleg ezen a területen? Milyen tervei vannak?
Ez a kutatási terület régi játékom, és még Kara György professzor hagyományozta rám az ELTÉ-n, amikor a diákja lehettem, ő pedig saját mesterétől, Ligeti Lajostól, a magyar orientalisztika egyik megkerülhetetlen alakjától örökölte. A játék szót nem véletlenül használom, ezt a hozzáállást is Karától tanultam, és több mint húsz év elteltével még most is képes vagyok szinte hobbiként tekinteni a kétnyelvű, de csak kínai írással írt régi (Yuan-Ming) szövegekre, annyi szép rejtvényt, néha meghökkentő adatot rejtenek ezek a dokumentumok. A nehézségük abból fakad, hogy ezeknek a szövegeknek az idegen – ez esetben középmongol – nyelvű részét is kínai írással jegyezték le az írástudók, eleinte viszonylag pontosan, aztán az idegennyelv-ismerettel már nem rendelkező késő másolók egyre hanyagabbul. Egyes szövegek aztán csak ilyen, szakszóval „romlott” állapotban maradtak ránk, és ezekből igyekszünk használható információkat kinyerni több-kevesebb sikerrel.
Amikor az ember hosszas töprengés után ráakad egy-egy alaposan elírt szövegrész megoldására, és sikerül ésszerű magyarázattal előállnia, az valódi flow-élmény, olyankor tényleg megszűnik a külvilág, hacsak valamelyik kislányom nem hív éppen azonnal megoldandó mesekönyvi ügyekkel.
Jelenleg egy, az eddig általam korábban megfejtett sino-mongol anyagok tanulságait ötvöző leíró-elemző szintézisen dolgozom, ezek egyesített lexikai mutatójával kiegészítve, amely, ha végre elkészülök vele, egyúttal az első ilyen témájú magyar nyelvű összefoglaló mű is lesz. A későbbiekben pedig szeretnék többet foglalkozni a 10. századi, a mai Észak-Kína területén valaha volt Kitan állam (Liao) máig is csak részben olvasható írásrendszereinek megfejtésével, amibe már korábban is kissé beleártottam magam, de más teendők mindig elvontak attól, hogy rendesen elmélyüljek a témában.
A kutatási nézeteimben Zhuangzinek, a taoista filozófusnak a híres mondása vezet, ami hevenyészett fordításban így hangzik: „Mindenki ismeri a hasznos hasznát, de senki sem ismeri a haszontalan hasznát”.
Számomra ez azt jelenti, hogy nem tudhatjuk, hogy amit felfedezünk, tűnjön bármilyen apróságnak is, milyen későbbi következményekhez vezethet a tudományban.
Az interjú a KÍNA 2024/június-júliusi számában jelent meg.
Fotók: Hegedüs Róbert
Comments